Die Eisenbarth-Kantate


Mit freundlicher Genehmigung von Rainer Meidhof

de en cz fr it hu

Geschichte

„Ich bin der Doktor Eisenbarth“

Doktor Eisenbarth

Dem aufmerksamen Betrachter werden in Oberviechtach mancherorts Hinweise auf eine historische Persönlichkeit begegnen, die der Stadt ihren Beinamen gegeben und ihr so auch überörtlich Bekanntheit verschafft hat: Doktor Johann Andreas Eisenbarth.

Der bewegte Lebenslauf dieses berühmten Okulisten Bruch- und Steinschneiders liest sich nicht minder interessant und abenteuerlich als die Geschichte der Rehabilitation seines Rufs, der unter dem weitverbreiteten Spottlied, das mehr als siebzig Jahre nach Eisenbarths Ableben entstand, arg zu leiden hatte.

Geboren am 27. März 1663 in Oberviechtach, kam Eisenbarth nach dem Tod seines Vaters Matthias im Jahr 1673 nach Bamberg, wo er bei Alexander Biller, einem hochangesehenen Wundarzt, das Handwerk seines Vaters und Großvaters erlernte. Zwölf Jahre später, als 22jähriger, machte er sich selbständig und begab sich auf Wanderschaft. Damit begann für ihn eine Laufbahn, die ihn durch ganz Deutschland führte und ihm Berühmtheit einbrachte. In mehr als 100 Orten ist sein Auftreten heute nachweisbar, und von seinem Ruhm, den er durch sein Können erwarb, zeugen zahlreiche Privilegien, Anerkennungsschreiben, Auszeichnungen und Titel.

Eisenbarth hatte aber nicht nur als geschickter Operateur großen Erfolg, er zeigte sich auch im Vertrieb medizinischer Artikel als kluger Kaufmann. Zudem war er ein Meister der Werbung und Selbstdarstellung. In seiner Glanzzeit führte er, von Ort zu Ort, von Jahrmarkt zu Jahrmarkt ziehend, über 100 Personen, unter ihnen Seiltänzer, Harlekine und Feuerschlucker, mit sich.

Ein Vorauskommando kündigte in Flugblättern und Zeitungsanzeigen sein Kommen an. Ausrufer verlasen Anerkennungsschreiben und Privilegienbriefe und priesen in überschwenglicher Weise seine beispiellosen Behandlungen, Heilungen und Arzneien. Die Operationen selbst fanden dann entweder auf offener Bühne oder in einem Zelt, seltener in einer Schankstube statt.

Doktor Eisenbarth Festspiel

„Ich bin der berühmte Eisenbarth!" - Mit diesen Worten pflegte der „Doktor", kostbar gewandet, auf dem Kopf die lange Allongeperücke und in der Hand den Arztstab, sich bei seinen Auftritten der neugierig wartenden Menge vorzustellen. In verschiedenen Eisenbarthspielen, so auch in Oberviechtach, läßt man sein Leben und Wirken wieder „auferstehen".


Ob seines Könnens und seiner Erfolge konnte es nicht ausbleiben, daß der Wanderarzt bald zu einem wohlhabenden Mann wurde. 1703 erwarb er in Magdeburg das große Haus „Zum güldenen Apfel", das er zu seinem Stammquartier und zum Sitz seiner Arzneimittelherstellung machte.

1717, auf dem Höhepunkt seines Ruhms, wurde Eisenbarth von König Friedrich Wilhelm I. der Titel „Königlich preußischer Hofrat und Hofokulist" verliehen.

Am 11. November 1727, während eines Aufenthalts in Hann. Münden, starb der große Sohn Oberviechtachs nach kurzer Krankheit.

Die Tatsache, daß Eisenbarth nach seinem Tod wie kaum ein anderer Arzt im Volksbewußtsein lebendig geblieben ist, gründete sich aber zunächst nicht auf seine Leistungen auf dem medizinischen und pharmazeutischen Sektor. Vielmehr war es das Spottlied „Ich bin der Doktor Eisenbarth, kurier die Leut nach meiner Art", das seinen Namen über die Jahrhunderte trug. Diese Verunglimpfung ging sogar soweit, daß er lange Zeit nur für eine legendäre Person, eine freie Phantasieschöpfung als Inbegriff des Kurpfuschers, Scharlatans und Marktschreiers gehalten wurde. Man projizierte das oftmals abenteuerliche und betrügerische Handeln der zahllosen Wanderchirurgen des 17. und 18. Jahrhunderts auf die Person Eisenbarths und machte ihn somit in der Auffassung weiter Bevölkerungskreise zu deren typischen Vertreter. In dieser Rolle wurde Eisenbarth zur Hauptfigur von Romanen, Erzählungen, Theaterstücken, Singspielen, Liedern und Gedichten und dadurch über Deutschland hinaus bekannt.

Trotz der gegen Ende des 19. Jahrhunderts einsetzenden ernsthaften wissenschaftlichen Beschäftigung mit dem Leben und Wirken des Wanderarztes dauerte es bis in die siebziger Jahre des 20. Jahrhunderts, bis Eisenbarths Ruf als medizinische Kapazität, die er zweifelsohne war, endgültig wiederhergestellt war. Obgleich er nie eine Universitätsausbildung genossen hatte, ragte er eben nicht nur in seinen chirurgischen Fähigkeiten, sondern auch in seiner Ethik als Arzt über den Durchschnitt seiner Standesgenossen hinaus.

Starstechinstrumentarium

Mit für heutige Verhältnisse erstaunlich einfachen Instrumenten führte Eisenbarth, der selbst eine Starnadel und einen Polypenhaken erfand, schwierige Operationen mit großem Erfolg durch. Das vorliegende Bild zeigt ein Starstechinstrumentarium.


Video "Bitter tut gut - Kräuteressenzen aus der Oberpfalz" (Mediathek BR)

History

„I am Doktor Eisenbarth“

Doktor Eisenbarth
The attentive observer will find evidence of a historical person at many places in Oberviechtach, a person who gave the town its byname and made it well-known beyond the region: Doktor Johann Andreas Eisenbarth.

The eventful vita of this famous oculist and barber-surgeon is as interesting as the history of the rehabilitation of his reputation which was badly damaged by the wide-spread mockery-song which came into existence about seventy years after his death.

Born March 23 1663 at Oberviechtach Eisenbarth went to Bamberg after his father´s death in 1773 as an apprentice of Alexander Biller, a reputated barber-surgeon. Twelve years later he became independent and took to the road. Thus he started a career which made him famous all over Germany. In more than one hundred places you can find traces of his appearance. His fame – due to his performance – is witnessed by numerous privileges, acknowledgements, awards and titles.

Eisenbarth not only succeeded as a surgeon but was also a clever merchant selling medical products. And he was a master of self-presentation and advertising. At his best times – rambling from place to place and fair to fair – a retinue of more than a hundred acrobats such as fire-eaters, harlequins and rope-dancers presented him to the audience.

He was announced in advance by flyers and ads, letters of acknowledgement and privileges gushingly praising his treatments, healings and drugs.The operations were performed on open stage, less often in a barroom.

Doktor Eisenbarth Festspiel

"I am the famous Eisenbarth". Thus he used to present himself to the curious crowd – sumptuously attired, wearing a wig and with an Aesculapian staff. Various Eisenbarth-plays, one of them at Oberviechtach, present a revival of his life and performance.


Due to his competence and success the surgeon soon became a wealthy man. In 1703 he bought "Zum Güldenen Apfel"at Magdeburg, a spacious house which he made his residence and domicile of his drug production.

In 1717, at the climax of his fame, he was appointed "Royal Prussian court-councilar and court –oculist" by King Friedrich Wilhelm I.

On November 11 the great son of Oberviechtach after a short period of disease died at Hannoversch-Münden.

The fact that Eisenbarth stayed alive in people´s minds is based not so much on his medical and pharmaceutical achievements but on the mockerary-song "Ich bin der Doktor Eisenbarth, kurier die Leut nach meiner Art". This disparagement made him a phantasy person, the embodiment of a quack-doctor, charlatan and market-barker. The adventurous and bogus actions of so many barber-surgeons on the tramp in the seventeenth and eighteenth century were projected into his person. Thus he became the protagonist of lots of novels, stories, plays, songs and poems, which made him popular beyond Germany.

In spite of the beginning of serious scientific engagement with Eisenbarth´s life and impact at the end of the nineteenth century it lasted until the nineteen-seventies that his reputation as a medical capacity was finally restored.Though he never had an academic education he outstanded most of his collegues because of his surgical abilities and medical ethics.

Starstechinstrumentarium

The photo shows some of the tools he used to operate on glaucoma and eye cataract. With astonishingly simple tools he managed to perform even difficult operations.


Životní příběh

„Já jsem doktor Eisenbarth“

Doktor Eisenbarth

Pozornému pozorovateli neuniknou v Oberviechtachu na mnoha místech důkazy o historické osobnosti, která město proslavila a propůjčila mu také své jméno: doktor Johann Andreas Eisenbarth.

Pohnutý životopis tohoto slavného okulisty – očního lékaře - se čte přinejmenším tak zajímavě a dobrodužně, jako příběh rehabilitace jeho pověsti. Sedmdesát let po Eisenbarthově úmrtí vznikla velmi rozšířená posměšná píseň, čímž jeho renomé značně utrpělo.

Narodil se 27. března 1663 v Oberviechtachu a po smrti svého otce Matthiase odešel v roce 1673 do Bambergu, kde se ho ujal Alexander Biller. Tento uznávaný ranhojič jej vyučil v řemesle jeho otce a dědy. Dvanáct let později, jako 22-ti letý, se Eisenbarth osamostatnil a vydal se na zkušenou. Tím započala jeho dráha, která jej vedla celým Německem a přinesla mu slávu. Na více než 100 místech jsou jeho vystoupení prokázaná a o jeho slávě, kterou získal svým uměním, svědčí mnohá privilegia, uznávací listiny, vyznamenání a tituly.

Eisenbarth neměl jen velké úspěchy coby šikovný operatér, ale projevil také mimořádný talent v distribuci medicínského zboží. Navíc byl mistrem reklamy a sebeinscenace. V období největší slávy putoval od města k městu, od jarmarku k jarmarku se skupinou více než 100 osob, mezi nimiž byli provazochodci, harlekýni a polykači ohně.

Jeho předvoj vždy oznamoval formou letáků a novinových reklam jeho příjezd. Vyvolávači předčítali jeho uznávací a privilegující písemnosti a vychvalovali nadšeně jeho mimořádné lékařské umění, léčitelské úspěchy a medicínu. Operace, které prováděl se pak konaly buď přímo na otevřeném jevišti nebo ve stanu, zřídka také v hostinci.

Doktor Eisenbarth Festspiel

"Já jsem ten slavný Eisenbarth!" – s těmito slovy se doktor, který byl přepychově oblečen, s dlouhou parukou na hlavě a v ruce s lékařskou hůlkou, představoval čekajícímu zvědavému davu. V různých hrách o Eisenbarthovi, která se pravidelně v Oberviechtachu konají, je snahou jeho život a působení opět oživit.


Díky svému umění a úspěchům se z potulného lékaře stal brzy zámožný člověk. V roce 1703 zakoupil v Magdeburgu velký dům "Ke zlatému jablku", který se stal jeho hlavním sídlem a vznikla zde i výroba jeho léčiv.

V roce 1717 na vrcholu jeho slávy, byl Eisenbarthovi králem Friedrichem Wilhelmem I. propůjčen titul "Královský pruský dvorní rada a dvorní okulista".

11. listopadu 1727, během pobytu v Hannoversch Münden, zemřel velký syn Oberviechtachu po krátké nemoci.

Skutečnost, že Eisenbarth zůstal i po své smrti v povědomí lidí jako žádný jiný, zpočátku nepramenilo z jeho konání na lékařském a farmaceutickém poli. Víceméně to bylo důsledkem posměšné písně, která po staletí nesla jeho jméno: "Já jsem doktor Eisenbarth a lidi kurýruji po svém rád…" Toto hanobení došlo tak daleko, že byl po dlouhou dobu považován za legendární osobu a výplod fantazie, který ztělesňoval lékařského břídila, šarlatána a křiklounského trhovce. Na osobu Eisenbartha se vztahovalo často dobrodružné a podvodné konání různých potulných chirurgů v 17. a 18. století, kteří byli považováni za typické představitele a ovlivňovali tím názory širokých kruhů obyvatelstva. V této roli se Eisenbarth stal hlavní postavou v románech, povídkách, divadelních kusech, zpěvohrách, písních a básních a proslavil se za hranicemi Německa.

Ačkoliv se na konci 19. století započalo se seriózním vědeckým výzkumem života a působení potulného lékaře, trvalo ještě do sedmdesátých let 20. století, než bylo Eisenbarthovo lékařské umění prokázáno. Jeho dobré jméno bylo obnoveno. Ačkoliv neměl žádné univerzitní vzdělání, převyšoval průměr svých kolegů z oboru nejen svými chirurgickými schopnostmi, ale také svou lékařskou etikou.

Starstechinstrumentarium

Na dnešní poměry prováděl s podivuhodně jednoduchými pomůckami velmi úspěšně složité operace. Sám vynalezl také jehlu na odstranění zákalu a háček na polypy. Obrázek ukazuje soubor instrumentů.


Geschichte

« Je suis le Docteur Eisenbarth. »

Doktor Eisenbarth

Aux yeux attentifs du visiteur qui parcourt les rues d'Oberviechtach ne sauront échapper les nombreux indices évoquant un personnage historique dont le nom est associé à celui de la ville et qui lui a aussi apporté sa notoriété régionale et nationale: il s'agit du Docteur Johann Andreas Eisenbarth.

La vie mouvementée de ce célèbre oculiste et chirurgien est aussi intéressante et pleine d'aventures que l'est l'histoire de sa réhabilitation. Sa réputation avait en effet beaucoup souffert d'une chanson satirique populaire composée plus de soixante-dix ans après sa mort.

Il naquit le 27 mars 1663 à Oberviechtach et, après le décès se S'on père en 1673, il partit à Bamberg apprendre le métier de son père et de son grand-père chez Alexander Biller, médecin très renommé. Douze ans plus tard, alors âgé de 22 ans, il devint indépendant et partit sur les routes pour y exercer son métier. Ainsi commença une carrière qui le conduisit à travers toute l'Allemagne et le rendit célèbre. De nombreux privilèges, titres, distinctions et lettres de reconnaissance attestent de son passage dans plus de 100 villes et témoignent de ses grandes compétences.

Cependant le Docteur Eisenbarth ne connut pas seulement le succès en tant que chirurgien habile. Ce fut aussi un commerçant avisé qui vendait bien les produits pharmaceutiques qu'il fabriquait lui-même. De plus, il était un maître de la publicité et du marketing et savait se mettre en scène. A l'époque de sa splendeur, il allait de bourg en bourg et de foire en foire, accompagné de plus de 100 personnes, parmi lesquelles des funambules, des arlequins et des cracheurs de feu.

Sa venue était annoncée dans des journaux et par la distribution de tracts. Des hérauts lisaient à haute voix des lettres de reconnaissances, vantaient ses privilèges de façon exubérante, louaient ses traitements extraordinaires, ses guérisons et ses potions. Les opérations elles-mêmes se déroulaient sur une scène ou dans une tente, rarement dans une salle d'auberge.

Doktor Eisenbarth Festspiel

« Je suis le célèbre Docteur. Eisenbarth. » C'est ainsi que le «docteur» vêtu de somptueux vêtements, coiffé d'une longue perruque et le bâton du médecin à la main aimait à se présenter lors de ses apparitions devant son public. Dans les diverses représentations théâtrales de la vie du Docteur Eisenbarth dont une est régulièrement donnée à Oberviechtach, on fait renaître la vie et l'œuvre du célèbre docteur.


Grâce à son savoir-faire et à ses succès, ce médecin ambulant devint bientôt un homme aisé. En 1703, il acquit la maison «Zum güldenen Apfel » (A la pomme dorée) à Magdeburg dont il fit son quartier général et le siège de sa fabrication de médicaments.

En 1717, à l'apogée de sa gloire, le docteur Eisenbarth se vit attribuer par le roi Frédéric Guillaume 1 er le titre de «Conseiller de la cour de Prusse et oculiste royal ».

Am 11. November 1727, während eines Aufenthalts in Hann. Münden, starb der große Sohn Oberviechtachs nach kurzer Krankheit.

Le fait que Eisenbarth , plus que tout autre médecin , soit resté aussi présent dans le patrimoine culturel populaire est moins dû à ses exploits dans les domaines médicaux et pharmaceutiques qu' à la chanson satirique populaire: « Je suis le Dr. Eisenbarth et guéris les gens à ma façon. » qui n'a cessé pendant des siècles de nous rappeler l'existence de ce personnage extraordinaire. La diffamation allait si loin qu'on fit de lui un personnage quasi légendaire, une pure création de l'imagination où il devint l'incarnation d'un charlatan et d'un bonimenteur. La conduite aventurière et frauduleuse de nombreux chirurgiens ambulants fut projetée sur la personne du Docteur Eisenbarth faisant de lui un représentant typique de ces charlatans pour une large partie de la population. Dans ce rôle, il devint le personnage principal de romans, contes, pièces de théâtre, chansons et poèmes qui l'ont fait connaître bien au-delà des frontières de l'Allemagne.

A la fin du XIXe siècle, on commença à s'intéresser de façon sérieuse et plus scientifique à la vie et aux activités de ce médecin ambulant. Malgré cela ce n'est que dans les années 70 du XXe siècle que sa réputation en tant que autorité incontestable dans le domaine de la médecine fut entièrement rétablie. Bien qu'il n'ait jamais suivi une formation universitaire, il dépassait de loin la moyenne de ses confrères non seulement en ce qui concerne ses compétences chirurgicales mais aussi son éthique en tant que médecin.

Starstechinstrumentarium

Storia

„Sono il dottor Eisenbarth“

Doktor Eisenbarth

La persona che guarda attentamente la città, troverà a Oberviechtach in più di un luogo qualche riferimento a una personalità storica che a dato il suo soprannome alla città e l'ha resa anche conosciuta al di fuori di Oberviechtach; si chiama "Dottor Johann Andreas Eisenbarth".

La vita mossa di questo oculista e tagliatore di ernie e calcoli molto celebre si legge in un modo non meno interessante ed avventuroso chela storia di riabilitazione della sua reputazione che ha sofferto sotto l'influenza della canzone satirica molto propagata che nasceva più di 70 anni dopo la morte di Eisenbarth.

Nato il 27 marzo 1663 a Oberviechtach, Eisenbarth andò nel 1673, dopo la morte di suo padre Matthias, a Bamberg, dove imparò da Alexander Biller che fu un chirurgo molto noto, il mestiere di suo padre e di suo nonno. 12 anni più tardi, con 22 anni, commincò a lavorare in proprio. Andò in giro per tutta la Germania. A questo punto cominciava per lui una vita che lo guidava attraverso tutto il paese e l'ha resa molto celebre. La sua apparizione in più di 100 luoghi si lascia oggi provare e tanti privilegi, lettere di approvazione, onori e titoli dimostrano la sua reputazione che doveva alla sua bravura.

Ma Eisenbarth registrava non solo un gran successo come operatore molto abile , fu anche un bravo commercante per quanto riguardava degli articoli medicinali. Inoltre fu un maestro della pubblicità e dell' auto-rappresentazione. Nei suoi anni di splendore ha portato più di 100 persone con sé. Fra questi c'erano funamboli, arlecchini e mangiatori di fuoco.

Una truppa avanzata annunciò l'arrivo di Eisenbarth in volantini ed in articoli di giornali. Proclamatori leggevano ad alta voce lettere di approvazione e di privilegi e lodavano con parole entusiastiche le sue cure straordinarie, le sue guarigioni e le sue medicine. Le operazioni stesse avevano luogo sia su un palcoscenico aperto, sia più raramente, sul bancone di una bottiglieria.

Doktor Eisenbarth Festspiel

Sono il celebre Eisenbarth. Vestito in modo prezioso, sulla sua testa una parrucca lunga tipo"Allonge", il dottore usava presentarsi in occasione delle sue entrate in scena con queste parole alla gente curiosa che aspettava. Nella mano portava la verga di Esculapio.
Come in diversi giochi "Eisenbarth", anche a Oberviechtach si fanno risorgere la vita e le imprese del celebre dottore.


Fu una conseguenza normale che il dottore diventò um uomo ricco grazie alla sua bravura ed ai suoi successi. Nel 1703 acquistò a Magdeburg la grande casa "Zum güldenen Apfel", di cui faceva la sua sede principale e la sede per la fabbricazione delle medicine.

Nel 1717, sulla cima della sua fama, il re Federico Guglielmo I. gli ha concesso il titolo di un consigliere di corte reale prussiano ed oculista di corte.

Il 11 novembre 1727, durante un soggiorno a Hann. Münden, il grande figlio di Oberviechtach mori dopo un corto periodo di malattia.

Il fatto che Eisenbarth è restato dopo la sua morte molto vivace nella coscienza del popolo, non aveva all'inizio niente da fare con le sue prestazioni professionali sul settore della medicina e della farmacologia. Soprattutto fu la canzone satirica: "Sono il dottor Eisenbarth, curo la gente in modo mio,"che ha tenuto vivo il suo nome nella mente della gente durante secoli. Questa diffamazione ha portato così lontano che, per un lungo periodo, fu considerato una persona leggendaria, un prodotto della fantasia, l'essenza del medicastro, del ciarlatano e dell'imbonitore. La gente ha proiettato l'azione ingannatore dei chirurghi ambulanti innumerevoli del diciassettesimo e diciottesimo secolo sulla persona di Eisenbarth e ha fatto di lui, nell'opinione di grandi parti della popolazione, il rappresentante tipico di questo mestiere. In questo ruolo, Eisenbarth è diventato il personaggio principale in romanzi, racconti, opere teatrali, spettacoli Singspiel, canzoni e poesie che l'hanno fatto noto al di sopra dei confini di stato tedeschi.

Nonostante il lavoro scientifico molto serio cominciato negli ultimi anni del diciannovesimo secolo che si occupava con la vita ed il lavoro del medico ambulante, il ristabilimento della reputazione di Eisenbarth come capacità medica che fu senza dubbio, durò fino agli anni 70 del ventesimo secolo. Benché non avesse mai fatto una formazione universitaria, ha superato la media dei suoi colleghi non solo per i suoi talenti chirurgici ma anche per la sua coscienza etica nel suo mestiere.

Starstechinstrumentarium

Con strumenti che nei nostri giorni sembrano molto semplici, Eisenbarth ha eseguito delle operazioni difficili con grande successo. Eisenbarth ha inventato addirittura un ago per eseguire delle operazioni della cateratta ed un uncino di polipo. La fotografia a destra mostra degli strumenti per eseguire delle operazioni della cateratta.


Geschichte

"Én vagyok Doktor Eisenbarth"

Doktor Eisenbarth

Oberviechtachban a nyitott szemmel járó emberek helyenként egy történelmi személyiségre való utalásokkal találkozhatnak, aki a városnak az alnevét adta és így távolabbi helyeken is ismertté tette: Johann Andreas Eisenbarthról van szó.

Eme híres okularista, sérv- operáló és kőfaragó megindító életrajza nem kevésbé érdekes, mint hírének a rehabilitálása, melynek keservesen meg kellett szenvednie egy hirhedtté vált gúnydal miatt, amely több mint 70 évvel Eisenbarth elhunyta után keletkezett.

Eisenbarth (szül. 1663 márc. 27.) Matthias nevű apja halála után 1637 januárjában ment Bambergbe, ahol Alexander Billertől, egy nagytekintelyű sebészorvostól kitanulta apja és nagyapja mesterségét. 12 évvel később, 22 évesen önállosította magát és vándorlásba kezdett. Ezzel elkezdődött számára egy olyan életút, amely keresztülvezette egész Németországon és amely híressé tette. Ma több mint 100 helyen bizonyítható a megfordulása és a dicsőségéről, melyet tudása által szerzett, számos privilégium, elismerő dokumentum, kitüntetés és cím tanuskodik.

Eisenbarthnak azonban nem csak bravúros operálóként volt sikere, hanem orvosi szerek forgalmazásában is tehetséges kereskedőnek bizonyult. Mindehhez a reklám és az önábrázolás nagymestere is volt. Fénykorában helyről helyre vándololva, vásárról vásárra tartva több mint 100 személyt vitt magával: voltak közöttük kötéltáncosok, harlekinek és tűznyelők is.

Egy hírvivő kommandó előre jelezte az érkezését röplapokon és újsághirdetésekben. Kikiáltók olvasták fel elismerő oklevelekböl és privilégium levelekből példa nélküli kezeléseit, gyógyításait és orvosságait. Maga az operáció vagy a nyílt színpadon történt vagy egy sátorban, ritkábban egy söntésben.

Doktor Eisenbarth Festspiel

"Én vagyok a hires Eisenbarth!"- ezekkel a szavakkal mutatkozott be a kiváncsian várakozó tömegnek a drága köntösbe öltözött, a fején hosszú fürtű parókát viselő "doktor" kezében orvosi pálcájával. Különbözö Eisenbarth játekokban, többek között Oberviechtachban is, az életét és a hatását újra életre keltik.


Tudása és sikerei miatt magától értetődő volt, hogy a sebész-gyógyító hamarosan tehetős férfi lett. 1703-ban megszerezte Magdeburgban az "Arany Almához" nevű nagy házat, amelyet törzslakóhelyévé és a gyógyszergyártás székhelyévé tett.

1717-ben, dicsőségének csúcspontján I. Vilmos Frigyes király a "Porosz Királyi Udvari Tanácsos és Udvari Okularista" címet ajándékozta neki.

1727 november 11-én Hann. Münden-i tartózkodása ideje alatt rövid betegség után elhunyt Overviechtach nagy fia.

Azonban az a tény, hogy Eisenbarth halála után a néptudatban olyannyira megmaradt, mint más orvostársai nem, elsősorban nem az orvosi és gyógyszerészeti ágazatban nyújtott teljesítményének köszönhető. Sokkal inkább annak a bizonyos gúnydalnak köszönhető: "Én vagyok a híres Eisenbarth, ki mindenkit a maga módján kikúrált!", mely évszádokkal tovább vitte a nevét. Ez a gyalázás olyan messzire ment, hogy hosszú ideig csak egy legendás személynek tartották, aki sarlatán és piaci kikiáltó egy személyben s csupán a szabad fantázia szüleménye. A 17. és 18. század számos vándorsebészének gyakorta kalandos és álnok cselekedeteit Eisenbarth személyének tulajdonították és ezáltal további népcsoportok felfogásában azok tipikus képviselőjének tartották. Ebben a szerepben Eisenbarth regények, elbeszélések, színházi darabok, dalos játékok, énekek és versek főszereplőjévé vált és ezáltal Németország határain túl is ismert lett.

A vándor orvos életével és hatásával való, a 19. század vége felé indított komoly tudományos foglalkozás ellenére a 20. század hetvenes éveiig tartott, míg Eisenbarth hírneve orvosi teljesítményként, amit minden kétséget kizárólag létrehozott, véglegesen újra helyre lett állítva. Jóllehet sohasem élhetett egy egyetemi képzés lehetőségével, mégis nem csak sebészi képességeivel, hanem orvosként tanusított etikai magatartásával is túlhaladta átlagos kortársait.

Starstechinstrumentarium

Eisenbarth a mai viszonyokhoz képest csodálatra méltóan egyszerű eszközökkel, nagy sikerrel végzett komoly operációkat és egy hályogtűt valamint egy polipkampót is feltalált. A mellékelt kép egy hályogkiszúró eszközkészletet ábrázol.


Öffnungszeiten

Mo:
08:00 - 18:30 Uhr
Di:
08:00 - 19:00 Uhr
Mi - Fr:
08.00 – 18.30 Uhr
Sa:
08:00 - 12:00 Uhr
Eisenbarth Festspiele
QM Zertifikat